Dolgok, amikért érdemes élni Bereczki Zoltán előadásában a Játékszínben. Egy egyszemélyes darabról van szó, melyben nincs hiány improvizációból és a néző is a része lehet kicsit. Izgatottan vártam, habár kicsit mindig izgulok az olyan előadásokon, ahol a közönség is be van vonva. Kiskoromban is féltem, nehogy kihívjak a cirkuszban. Szerencsére sikerült is mindig megúszni, de ez a fajta stressz azóta is megvan. Mondjuk mivel hátrébb ültem, így nem volt rá nagy esély, hogy én legyek az egyik kiválasztott. De miközben figyeltem az előadást, arra jutottam most nem is lenne olyan para szerepelni. Zoli olyan közvetlen volt a közönséggel, olyan oldott volt a hangulat, hogy még az is lehet élveztem volna. De a rögtönzés szempontjából nem biztos, hogy túl magabiztos lennék. Mindegy is… Egyébként a másfél óra alatt szinte végig égnek (halványabban) a lámpák, valószínűleg ez is segíti a közönségben a bizalom érzetet. De visszatérek az előadásra.
Saját fotó
A darab röviden arról szólt, hogy főhősünk édesanyja depressziós és már öngyilkosságot is megkísérelt. Így kisfia elkezdi összeírni a dolgokat, amikért érdemes élni. Lehet az bármi, akár egy dal, akár egy étel, akár egy érzés is. Folyamatosan bővíti a listát, de időről-időre abbahagyja. Majd újra és újra előveszi és tovább gyarapítja a listát. Közben megismerkedik egy lánnyal, akit aztán feleségül is vesz. De, hogy mi a történet vége és hány pontot gyűjt össze azt nem árulom el, az majd az előadás végén kiderül. Tessék megnézni!
És ebbe vonja bele a közönséget, néhányukat a színpadra is felhívja. A többiek között meg jó pár sárga cetlit szétoszt egy-egy számmal és egy-egy dologgal, amiért érdemes élni. Ezt az megfelelő pillanatban a nézőnek kell felolvasnia.
Alapvetően egy humoros darab, sok vicces résszel. Persze azért elgondolkodtató, de a történet vidám köntösbe van csomagolva. Ugyanakkor az előadás elején egy szomorú történetet mesél el kiskorából az első kutyusáról, amelyen majdnem elsírtam magam. Mióta Peggy, a kis mopszom az életem része, azóta amúgy is érzelmesebb vagyok, bármiről legyen szó. De így, hogy a sztori egy kutyáról szólt, így különösen hatással volt rám. Éppen, hogy nem csordult ki a könnyem. Más is hasonlóan volt ezzel, az előttem ülő a szemét törölgette. Erről a jelenetről egyébként azt olvastam nagy részben igaz történeten alapszik.
Ezt követően tulajdonképpen inkább már csak nevettem. Sok poén megmaradt, de nem szeretném lelőni őket. Természetesen itt nincs két egyforma előadás, de vannak olyan beszólások, amelyek biztos máskor is elhangzanak.
Szerintem nagyon sokat jelentettek a zene részletek és, hogy azok mennyire összhangban voltak az adott szituációval. Zoliban olyan energiával rendelkezik, ami mindenkit magával ragad. Persze azt mindannyian tudjuk, milyen jó mozgása van, de egyszerűen fantasztikus. Nagyszerű színésznek tartom. Rég láttam őt élőben színpadon. Legutóbb több, mint 10 évvel ezelőtt a Szépség és a Szörnyetegben az Operettben, emlékszem ő volt a gyertya. De akkoriban még jobban érdekelt maga a történet, mintsem a színészek és azok játéka.
Rengeteg számot kell megjegyeznie. Egytől hatig nekem sem lenne gondom vele, de mikor már hatjegyű a szám, akkor lehet elbizonytalanodnék. Nyilván az is csak szöveg, de, hogy mikor melyik jön (nem feltétlen növekvő sorrendben hangzanak el)… hát lehet belebonyolódnék. Egyébként a mai (2020. okt. 31.) előadáson egyszer Ő is hamarabb mondott egy számot, ami különösen tetszett, mármint, ahogyan kezelte. Lereagálta, hogy nem most kellett volna és mikor odaért az előadás akkor mondta, hogy na most. Szerintem nem is tűnt volna fel a közönségnek a baki, ha nem mondja, de így még bensőségesebb volt az egész. (Aztán lehet direkt volt?!)
Továbbá elképesztő a előadásnak a gördülékenysége, ennyi “civilt” összehangolni és vezetni egy történeten nem lehet könnyű. De egyedülálló reakcióival, improvizálásával kitűnően megoldja.
Remek kis előadás és ebből biztos nincs két egyforma. Ezért mindenképp érdemes volt élni! Köszönöm az élményt!
Sára
A fényképek forrása a Játékszín honlapja.
Off topic: Az érzés, mikor előadás előtt mindenki a maszkodat bámulja, majd meglátsz egy másik jellegzetes sárgát a tömegben és összemosolyogtok (már amennyire ez lehetséges). #freeszfe
Fontos: A Cafeblog 2021. januárjától tárhelyszolgáltatóvá válik, így blog bejegyzést nem lehet majd közzé tenni. Ennek következtében a blog hamarosan máshova költözik, de a korábbi posztok szintén elérhetőek lesznek. Emellett már Facebook-ja is van a Starlight-nak, kövessetek ott is, nehogy lemaradjatok az újdonságokról!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: